Lehangoló, zsúfolt tömbháznegyedek, személyiség-nélküli divatos üvegpaloták, egymás hegyére-hátára épített, hivalkodó Barbie-házak vagy szegényes tákolmányok. Barátságtalan közterek, óriási, mindent uraló reklámtáblák, oszlopokon csüng? kábelek sokasága. Lassan mi sem kívánunk látni többet, mint amit magunk körül megszoktunk. Itt vagyunk Kelet-Európában, a Balkán szélén, ahol kelet és nyugat találkozik kultúrában és építkezésben.
Nézhet?-e minden ami látható?
Mi zavar jobban: az egyformaság unalma vagy a rend hiánya?
Nem is kell létezni, csak látszani?
Mi lenne velünk ha nem lennének színek körülöttünk?
Mit teszünk, hogy építészeti és tájrendezési hagyományainkat a globalizáció közepette átmentsük, de használjuk is az újból azt ami valóban segíti lakás- és élet-körülményeinket?